Az alkalmassági teszt célja, hogy megjósolja egy személy jövőbeli teljesítményét egy adott területen. A tanulási vagy készségszerzési képességet méri, nem pedig a már megszerzett tudást.

Gyakori példák erre a főiskolai felvételi vizsgák, a katonai osztályozási tesztek és a speciális munkakörökhöz szükséges felvételi tesztek. Egy jól felépített alkalmassági teszt azokat a kognitív vagy perceptuális képességeket vizsgálja, amelyekre a képzés később épít – térbeli gondolkodás az építészetben, numerikus készség a számvitelben, mechanikai megértés a műszaki szakmákban. A prediktív validitás a kulcsfontosságú műszaki követelmény: a pontszámoknak korrelálniuk kell a későbbi sikerekkel a vonatkozó képzésben vagy foglalkozásban.

Az alkalmassági teszteket gyakran szembeállítják a teljesítménytesztekkel, bár a határvonal nem abszolút. A korábbi tapasztalatok elkerülhetetlenül befolyásolják a teljesítményt bármely kognitív mérésben. A kritikusok azzal érvelnek, hogy sok úgynevezett alkalmassági tesztet befolyásolnak a kulturális ismeretek és az oktatási lehetőségek; a támogatók azt válaszolják, hogy gondos alkalmazás esetén is javítják a kiválasztási döntések igazságosságát és hatékonyságát a strukturálatlan ítélőképességhez képest.

A képességpontszám előrejelzés, nem pedig végzet. A motiváció, az oktatás és a lehetőség továbbra is meghatározza, hogy a megjósolt képesség milyen mértékben valósul meg.