A mellékvesék a vesék tetején helyezkednek el, mint egy pár kis sapka. Mindegyiknek két különálló része van, amelyek különböző hormoncsaládokat termelnek, és különböző sürgősségi szükségleteket elégítenek ki.

A külső kéreg kortizolt szabadít fel, amely segít a szervezetnek a hosszú távú stressz kezelésében, a vércukorszint szabályozásában és a gyulladások kontrollálásában, valamint aldoszteront, amely a só- és vízháztartást szabályozza. A belső velő adrenalint és noradrenalint – a klasszikus „küzdj vagy menekülj” hormonokat – szabadít fel másodperceken belül az érzékelt fenyegetés hatására. A pulzusszám megemelkedik, a vér az izmokba terelődik, a pupillák kitágulnak, és az emésztés lelassul. Az egész rendszer a gyors mozgósításra van tervezve, majd a veszély elmúltával visszatér az alapértékekhez.

A stresszválasz krónikus aktiválódása azonban árat követel. A tartósan magas kortizolszint az immunszuppresszióhoz, a súlygyarapodáshoz és a hangulatzavarokhoz kapcsolódik. Maguk a mellékvesék rendellenességei – Cushing-szindróma, Addison-kór, feokromocitóma – drámai tüneteket produkálnak, amelyek rávilágítanak arra, hogy ezek a kis szervek mennyire központi szerepet játszanak a mindennapi fiziológiai egyensúlyban.

Amikor valaki azt mondja, hogy az adrenalinszintje pumpál, a velő működésére utal. Amikor nyomás alatti kiégésről beszél, a kéreg gyakran szerepet játszik a történetben.