Vannak, akik nehéz célok felé hajtják magukat; mások inkább elkerülik a kudarc kockázatát. A teljesítménymotiváció az általános vágy, hogy valami jelentőset érjünk el, készségeket sajátítsunk el, és magas követelményeknek feleljünk meg.

A pszichológusok különbséget tesznek a siker elérésének és a kudarc elkerülésének motívuma között. Az előbbiben magasan lévő emberek mérsékelt kihívásokat keresnek, ahol az erőfeszítés számíthat; azok, akiket a kudarctól való félelem ural, olyan feladatokat választhatnak, amelyek vagy nagyon könnyűek, vagy lehetetlenül nehezek, hogy az eredmény ne tükrözze a képességeiket. A kulturális értékek, a szülői elvárások és a kompetenciával kapcsolatos korai tapasztalatok mind alakítják a motívum erősségét és irányát.

Oktatási és szervezeti környezetben ez a koncepció segít megmagyarázni, hogy az egyformán képességekkel rendelkező egyének miért teljesítenek eltérően. Az erőfeszítést és a stratégiát hangsúlyozó visszajelzés általában erősíti az adaptív teljesítménymotivációt; a csak a veleszületett tehetségre összpontosító visszajelzés alááshatja azt, ha nehézségek merülnek fel. A célorientáció elmélete továbbá megkülönbözteti a tudásszerzési célokat – az önmagáért való tanulást – a teljesítménycéloktól – a képesség másokhoz való viszonyításának bemutatását.

A teljesítménymotiváció nem ugyanaz, mint a státusz iránti ambíció. Ez egy csendesebb, kitartóbb késztetés arra, hogy valamit jól csináljunk, mert maga a cselekvés számít.