Azokat a politikai mozgalmakat, amelyek azt állítják, hogy a hétköznapi emberek nevében szólalnak fel egy korrupt vagy elkötelezett elit ellen, populistának nevezik. A populizmus inkább egy stílus és vonzerő logikája, mint egy rögzített ideológia; kapcsolódhat baloldali vagy jobboldali programokhoz.

A populista vezetők a tiszta nép, a korrupt elit és az előbbiek hatalmának visszaállításának sürgősségét hangsúlyozzák. Gyakran nem bíznak a közvetítő intézményekben – pártokban, bíróságokban, szakértői ügynökségekben és a mainstream médiában –, és a támogatókkal való közvetlen kommunikációt részesítik előnyben. A gazdasági sérelmek, a kulturális szorongás és a demokratikus frusztrációk mind termékeny talajt biztosítanak.

A kritikusok azzal érvelnek, hogy a populizmus aláássa a pluralizmust és a jogállamiságot. A szimpatizánsok azt válaszolják, hogy rávilágít a valódi kizárásokra, és arra kényszeríti az eliteket, hogy reagáljanak. A hosszú távú hatások attól függenek, hogy a populista mozgalmak demokratizálják-e az intézményeket, vagy a hatalmat a perszonalista vezetés kezében koncentrálják. Az összehasonlító kutatások a populista pártok felemelkedését, kormányzási eredményeit és tartósságát követik nyomon a régiók között.

Egy populista kampány akkor virágzik, ha a polgárok nagy része úgy érzi, hogy a meglévő pártok nem hallgatják meg őket.