A törvényhozó intézmény a törvényhozás. Lehet egykamarás vagy kétkamarás, tagjait általában választották. A törvényhozás közügyeket vitat meg, különböző választókerületeket képvisel, engedélyezi a kiadásokat és felügyeli a végrehajtó hatalmat.

A bizottsági rendszerek lehetővé teszik a specializációt. A pártok szervezeti felépítése szabályozza a szavazást és a napirend ellenőrzését. A parlamentáris rendszerekben a törvényhozás bizalma tartja fenn a kormányt; az elnöki rendszerekben a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat külön választják meg, és gyakran megoszlanak. Az eljárás – hogyan terjesztik elő, vitatják meg, módosítják és szavaznak róluk – erősen befolyásolja az eredményeket.

A hatékony törvényhozás egyensúlyt teremt a tanácskozás és a döntéshozatal, valamint a képviselet és a kormányozhatóság között. A rosszul működő törvényhozók zsákutcát, átláthatatlanságot vagy szűk érdekek dominanciáját eredményezik. A törvényhozásba vetett közbizalom gyakran alacsony, mégis egyetlen demokratikus rendszer sem működik működőképes törvényhozó testület nélkül. A reformjavaslatok időszakosan a kampányfinanszírozást, az etikát, a választókerületek újraosztását és a belső szabályokat célozzák meg.

Egy demokrácia minősége szorosan összefügg a törvényhozása minőségével.