A politikai konzervativizmus nagyra értékeli a folytonosságot, az örökölt intézményeket, és szkepticizmust tanúsít a gyors vagy utópikus változásokkal szemben. A konzervatívok hajlamosak a társadalmat egy összetett organizmusnak tekinteni, amelyet óvatosan kell megreformálni, ahelyett, hogy elvont elvek alapján újra kellene tervezni.

A központi témák közé tartozik a hagyományok tisztelete, a fennálló tekintély támogatása, a személyes felelősség hangsúlyozása, valamint a piaci berendezkedés előnyben részesítése a kiterjedt állami irányítással szemben. A különböző nemzeti hagyományok eltérő konzervatív hangsúlyokat eredményeznek – vallási, nacionalista vagy szabadpiaci. A klasszikus liberális közgazdaságtannal való fúzió különösen erős egyes országokban a huszadik század vége óta.

A konzervatívok pártokat, agytrösztöket és médiaorgánumokat szerveznek prioritásaik védelmére. Progresszív és szocialista mozgalmakkal versengenek a kormányzás megfelelő hatóköréért, a társadalmi változások üteméért és a nemzeti identitásért. Más főbb ideológiákhoz hasonlóan a konzervativizmus is alkalmazkodik az új körülményekhez, miközben hűséget vall az örök érvényű elvekhez.

A konzervatív érvelés gyakran azzal kezdődik, amiről már bebizonyosodott, hogy működik.