A kormányoknak állandó munkaerőre van szükségük, amelyet a kompetencia, nem pedig a politikai lojalitás alapján választanak ki. A közszolgálat az a tisztviselők testülete, akiket elsősorban érdemeik alapján toboroznak, léptetnek elő és védenek.

A közszolgálati rendszerek jellemzően versenyvizsgákat, munkaköri besorolásokat és az önkényes elbocsátásokat korlátozó szabályokat tartalmaznak. A cél a folytonosság, a szakértelem és a puszta leereszkedéstől való elszigetelés. A biztonságért cserébe a köztisztviselőktől elvárják, hogy szakmai semlegességgel szolgálják az egymást követő választott kormányokat.

Az ideál soha nem valósul meg teljesen. A legtöbb rendszerben a politikai kinevezettek foglalják el a legfelső szinteket, és az informális hálózatok befolyásolják a karriereket. A tizenkilencedik és huszadik századi reformmozgalmak számos országban csökkentették a nyílt elkobzási rendszereket, mégis továbbra is fennállnak a feszültségek a reagálóképesség és a függetlenség között. A közszolgálat minősége erősen befolyásolja, hogy az ambiciózus politikák sikeresek-e, vagy a végrehajtásuk megreked.

• Érdemeik alapján kiválasztott karrier kormányzati alkalmazottak
• Folytonosságot biztosít a közigazgatások között
• Védve az önkényes politikai eltávolítástól
• Elvárás a szakmai semlegesség megőrzése