A hatalom akkor válik tekintéllyel bíróvá, amikor az emberek jogosnak fogadják el. A tekintély az elismert képesség arra, hogy kötelező érvényű döntéseket hozzunk és olyan parancsokat adjunk ki, amelyeket mások kötelesnek éreznek engedelmeskedni.

Max Weber megkülönböztette a hagyományos, karizmatikus és legális-racionális hatalomformákat. A modern államok nagymértékben a legális-racionális típusra támaszkodnak: a tisztségviselők a parancsolási jogukat szabályokból és eljárásokból, nem pedig személyes presztízsükből vagy örökölt státuszukból nyerik. A választások, az alkotmányok és a szakmai normák mind hozzájárulnak ehhez a legitimitáshoz.

A tekintély aláeshet, ha a hivatalnokok korruptnak, inkompetensnek vagy reagálhatatlannak tűnnek. A tekintélyt rivális igénylők, társadalmi mozgalmak vagy külső szereplők is vitathatják. A hatékony kormányzáshoz több kell a nyers hatalomnál; tartós tudatra van szükség a kormányzottak között, hogy a szabályoknak és az uralkodóknak joguk van a betartásukhoz.

• Jogos döntési és parancsolási hatalom
• Az alávetettek jogosnak fogadják el
• Hagyományokon, karizmán vagy jogi szabályokon alapulhat
• Gyengül, ha elvész a legitimitás