A szkepticizmus a tudással kapcsolatos állítások kételkedésének a módja. Azt kérdezi, hogy vajon egyáltalán tudhatunk-e bármit is. Az ókori szkepticizmus, amely Pyrrho és Sextus Empiricus nevéhez fűződik, azt tartotta, hogy mindenről fel kell függesztenünk az ítélkezést, mert minden érvre létezik egy egyenlő értékű és ellentétes érv. Az eredmény nyugalom, nem kétségbeesés. A modern szkepticizmus, amely Descartes-hoz kapcsolódik, a kételkedést használta módszerként. Descartes mindenben kételkedett, amíg el nem érte saját létezésének bizonyosságát. Ezután megpróbálta erre az alapra újjáépíteni a tudást.

A szkepticizmusnak számos formája létezik. A globális szkepticizmus minden tudást megkérdőjelez. A lokális szkepticizmus egy adott területen, például a moralitásban vagy a külvilágban kételkedik a tudásban. A kartéziánus szkepticizmus a külvilág létezésében kételkedik, az álomérvet és a gonosz démon hipotézisét felhasználva. A hume-i szkepticizmus az oksági összefüggéseket és az indukciót kétségbe vonja. A szkepticizmus nem ugyanaz, mint a cinizmus, amely nem bízik a motívumokban, vagy a nihilizmus, amely tagadja az értéket. Módszertani álláspont, az állítások tesztelésének egy módja. Egyes filozófusok azt állítják, hogy a szkepticizmus önmagát cáfolja. Ha tudod, hogy semmit sem tudhatsz, akkor tudsz valamit. Mások azt állítják, hogy a szkepticizmus hasznos ösztöke, amely arra kényszerít minket, hogy megvizsgáljuk a feltételezéseinket. A vita folytatódik.

A szkepticizmus formái

• Global. Nem tudhatunk semmit.
• Local. Nem ismerhetünk dolgokat egy adott tartományban.
• Karteziánus. Nem tudhatjuk, hogy a külvilág létezik.
• Humean. Nem ismerhetjük az oksági viszonyokat vagy az indukciót.

A szkepticizmus nem ugyanaz, mint a kétség. A kétség egy érzés. A szkepticizmus a tudás lehetőségével kapcsolatos álláspont.