A materializmus szerint csak fizikai anyag létezik. Az elme, a tudat és a szellem vagy azonos a fizikai állapotokkal, vagy visszavezethető azokra. A nézetnek ősi gyökerei vannak. Démokritosz és Epikurosz azt állították, hogy a világegyetem atomokból és űrből áll. Hobbes és La Mettrie a modern korban újraélesztették a materializmust. A 20. században az elmefilozófia és a kognitív tudomány domináns pozíciójává vált, bár a tudat nehéz problémája továbbra is kihívást jelent.

A materialistáknak többféle változata létezik. A reduktív materialisták szerint a mentális állapotok azonosak az agyi állapotokkal. Az eliminatív materialisták azzal érvelnek, hogy a népi pszichológiát, a hiedelmekről és vágyakról szóló beszédmódjával, az idegtudomány fogja felváltani. A nem reduktív materialisták elfogadják, hogy a mentális állapotok fizikaiak, de tagadják, hogy fizikára redukálhatók lennének. A funkcionalizmus szerint a mentális állapotokat ok-okozati szerepük határozza meg, nem pedig fizikai szubsztrátjuk. A materializmus nem ugyanaz, mint a behaviorizmus, amely teljesen tagadja a belső mentális állapotok létezését. Nem ugyanaz, mint a fizikalizmus, bár a kifejezéseket gyakran felcserélhetően használják. A materializmus egy metafizikai tézis arról, ami létezik. A fizikalizmus gyakran tágabb értelemben értendő, beleértve a fizikai tulajdonságokat és törvényeket is.

A materializmus formái

• Reductive. A mentális állapotok agyi állapotok.
• Eliminative. A népi pszichológia helyét felveszi.
• Nem reduktív. A mentális állapotok fizikaiak, de nem redukálhatók.
• Funkcionalista. A mentális állapotok kauzális szerepek.

A materializmus nehéz problémával néz szembe: miért vezet a fizikai feldolgozás szubjektív élményhez? Senki sem tud teljesen kielégítő választ adni erre.