Az etika azt a tudományt tanulmányozza, hogyan kellene élnünk. Azt kérdezi, mi a helyes és mi a helytelen, mi a jó és a rossz, mi az erényes és mi a gonosz. Nem csak nagy dilemmákról szól. A mindennapi döntésekről is: betartsuk-e az ígéretünket, hogyan bánjunk egy idegennel, mit kezdjünk a hatalommal. A szó a görög ethos szóból származik, ami jellemet vagy szokást jelent. A latin megfelelője, a mores, az erkölcsöt adja meg. A két kifejezés átfedésben van, bár egyes filozófusok az etikát az elméletre, a moralitást pedig a gyakorlatra használják.

Az etika három fő területre oszlik. A metaetika azt kérdezi, hogy mit jelent az erkölcsi nyelv, és hogy léteznek-e erkölcsi igazságok. A normatív etika elméleteket javasol a cselekvés módjáról. Az alkalmazott etika olyan konkrét kérdésekkel foglalkozik, mint az abortusz, az eutanázia és az állatjogok. A főbb normatív elméletek a következményes etika, amely a cselekedeteket azok eredményei alapján ítéli meg; a deontológia, amely a moralitást a kötelességre és a szabályokra alapozza; és az erényetika, amely a jellemre összpontosít. Mindegyiknek vannak erősségei és gyengeségei, és a viták közöttük továbbra is fennállnak.

Az etika ágai

• Metaetika. Az erkölcsi nyelv és igazság természete.
• Normatív etika. A helyes cselekvés elméletei.
• Alkalmazott etika. Erkölcsi kérdések a gyakorlatban.
• Leíró etika. Hogyan viselkednek az emberek valójában.

Az etika nem ugyanaz, mint a törvény vagy a vallás, bár mindkettővel átfedésben van. Az értelemre és a tapasztalatra hivatkozik, nem pusztán a tekintélyre.