Honnan származik a tudás? Az empirikusok szerint a tapasztalat. Az elme üres lapként indul, és az érzékek kitöltik azt. John Locke azt állította, hogy minden gondolat az érzékelésre és a reflexióra vezethető vissza. George Berkeley továbbment, teljesen tagadta az anyagot, és a valóságot az érzékelésekre redukálta. David Hume rendszerezte az empirizmust, azzal érvelve, hogy az okság, a szubsztancia és az én nem a tapasztalatban adott, hanem a szokás és a képzelet konstruálja. A hagyomány ellentétben áll a racionalizmussal, amely szerint az ész a tapasztalattól függetlenül is képes megragadni az igazságokat.

Az empirizmus formálta a modern tudományt. Francis Bacon a megfigyelés és a kísérlet mellett érvelt a spekuláció helyett. A 20. század elejének logikai pozitivistái minden értelmes állítást empirikus igazolással próbáltak megalapozni. Ez a program saját súlya alatt omlott össze, mivel maga az igazolási elv empirikusan nem ellenőrizhető. Az empirizmus az indukció problémájával is szembesül, amelyet Hume vetett fel: semmilyen megfigyelt szabályosság nem garantálja a következő esetet. A nap minden nap felkelt, de ez nem bizonyítja, hogy holnap is felkel. Az empirikusok a valószínűség, a következtetés és a tudományos módszer különféle értelmezéseivel válaszoltak, de a probléma továbbra sem megoldott.

Empirista témák

• Tapasztalat. Az érzékek a tudás forrása.
• Üres lap. Az elme üresen kezdődik.
• Induction. Az általános tudás konkrét megfigyelésekből származik.
• Ellenőrzés. Az állításoknak tapasztalati úton tesztelhetőeknek kell lenniük.

Az empirizmus nem ugyanaz, mint a tudomány, de ez az a filozófiai irányzat, amely a leginkább meghatározza a tudományos gyakorlatot.