Arisztotelész húsz évig tanult Platónnál, majd a saját útját járta. Míg Platón az örökkévaló Formákban helyezte el a valóságot, Arisztotelész magukra a dolgokra tekintett. Filozófiája a megfigyeléssel kezdődik. Boncolt állatokat, katalogizált növényeket, elemzett alkotmányokat, és írt a logikáról, az etikáról, a politikáról, a biológiáról és a metafizikáról. Az eredmény egy olyan átfogó rendszer, amely közel két évezredre formálta a nyugati gondolkodást.

Az arisztotelizmus szerint a tudás a tapasztalattal kezdődik. A formák léteznek, de nem egy különálló birodalomban. Ezek a konkrét dolgokba ágyazott struktúrák. A ló a megtestesített forma miatt ló, nem azért, mert részese egy tökéletes, a világon túli Lónak. Etikája az erényre összpontosít, amelyet a szélsőségek közötti középútként értelmez, és amelyet a szokások révén fejlesztenek. Politikája a poliszt az emberi virágzás természetes közepeként kezeli. Logikája, különösen a szillogizmus, a 19. századig uralta a nyugati gondolkodást.

Alapvető jellemzők

• Empirizmus. A tudás érzékszervi tapasztalattal kezdődik.
• Teleológia. A dolgoknak természetes céljaik vagy céljaik vannak.
• Erényetika. A jellem fontosabb, mint a szabályok vagy a következmények.
• Négy ok. Anyagi, formális, hatékony és végleges.

A középkori gondolkodók, mint például Aquinói Szent Tamás, az arisztotelizmust ötvözték a keresztény teológiával. Az iszlám tudósok, mint Avicenna és Averroes, megőrizték és kiterjesztették azt. Hatása továbbra is jelen van az etikában, a biológiában és a politikai elméletben.