Az érzelmekre való apellálás egy téves érvelés, amely az érzelmeket manipulálja érvényes érvelés helyett. A bizonyítékokat félelemmel, szánalommal, haraggal vagy örömmel helyettesíti. Az érvelés azért meggyőző, mert az érzelem erős. De az érzelem nem bizonyíték. Egy szomorú történet nem bizonyítja, hogy egy politika helyes. Egy ijesztő kép nem bizonyítja, hogy egy fenyegetés valós.

A tévedés sokféle formában jelentkezhet. A félelemre való hivatkozás fenyegetéseket használ. A szánalomra való hivatkozás együttérzést. A haragra való hivatkozás felháborodást. A hízelgésre való hivatkozás bókokat használ. Mindegyik figyelmen kívül hagyja az értelmet. A célpont először érez, és csak utána gondolkodik. Ez a cél.

Érzelmekre való hivatkozás példák

• Gondolj a gyerekekre. (Szánalomra vagy félelemre apellálj.)
• Ha nem szavaztok rám, az ország összeomlik. (Félelemre intés.)
• Fel kellene venned, mert van egy családom, akit el kell látnom. (Sajnálatra apellálva.)
• Hogyan támogathattad ezt a politikát azok után, ami velem történt? (A bűntudatra hivatkozva.)
• Ez a termék boldoggá és népszerűvé tesz. (Pozitív érzelmekre apellál.)

Az érzelmekre való hivatkozás nem mindig téves. Az érzelmek az emberi élet részét képezik. Egy jótékonysági felhívás érzelmeket használ az adakozás ösztönzésére. Egy gyászbeszéd érzelmeket használ a halottak tiszteletére. A téves következtetés akkor következik be, amikor az érzelem felváltja az érvelést. A kérdés az, hogy az érzelem releváns-e a következtetés szempontjából. Ha a következtetés a politikáról szól, akkor a bizonyítékoknak is a politikáról kell szólniuk. Egy gyermekről szóló történet releváns lehet. Illusztrálhatja a politika hatását. De a történet önmagában nem bizonyítja, hogy a politika jó. Az érzelmekre való hivatkozás téves következtetéssé válik, amikor leállítja az elemzést. Ez egy hatékony eszköz. Mint minden hatékony eszköz, ez is jól vagy rosszul használható.