Az elvárások alakítják az élményt. Mondd el a betegnek, hogy egy erős fájdalomcsillapítót kap, és akkor is enyhülést érezhet, ha a tabletta cukor. Ez a placebohatás, és elég erős ahhoz, hogy megzavarjon minden olyan vizsgálatot, amely nem veszi figyelembe. A vakvizsgálatok elrejtik az információkat a résztvevők elől, hogy az elvárásaik ne torzítsák az eredményeket.

Egyszeres vak vizsgálatban a résztvevők nem tudják, hogy a kezelést vagy a kontrollcsoportot kapják-e. A kutatók igen, ami egy másik problémát vet fel: az elvárásaik befolyásolhatják, hogyan mérik az eredményeket, hogyan lépnek interakcióba a résztvevőkkel, és hogyan értelmezik a kétértelmű eredményeket. Ezért a kettős vak elrendezés, ahol sem a résztvevők, sem a kutatók nem tudják, ki mit kap, a klinikai vizsgálatok standardja. Egy harmadik változat, a hármas vak vizsgálat szintén sötétben tartja a számokat elemző elemzőket, amíg a kódot meg nem fejtik.

Miért fontos a vakítás:

• Placebo hatás. A kezelésbe vetett hit valódi tünetenyhülést eredményezhet.
• Megfigyelői elfogultság. A kutatók tudattalanul is előnyben részesíthetik a kezelési ágat.
• Jelentéstételi torzítás. A résztvevők túlbecsülhetik az előnyöket, vagy alábecsülhetik a mellékhatásokat.
• Elemzési torzítás. A statisztikusok eltérő döntéseket hozhatnak, ha ismerik a csoportokhoz rendelt adatokat.

A vakítás nem mindig lehetséges. A sebészeti vizsgálatokat például nehéz meghamisítani. Amikor a vakítás kudarcot vall, a kutatók más módszereket alkalmaznak az elfogultság csökkentése érdekében.