A pszichózis a valóságtól való elszakadást jelenti. Hallucinációk, téveszmék, szervezetlen gondolkodás. Az antipszichotikumok az agyban található dopamin D2 receptorok blokkolásával tompítják ezeket a tüneteket, és sok beteg számára ezek jelentik a különbséget a kórház és az otthoni kezelés között. Bipoláris mánia, súlyos agitáció és kezelésre rezisztens depresszió esetén is alkalmazzák őket.

Az első generáció, beleértve a haloperidolt és a klórpromazint, az 1950-es években jelent meg. Működnek ugyan, de gyakran mozgásszervi rendellenességeket okoznak: merevséget, remegést és tardív diszkinéziát, ami potenciálisan állandó állapot lehet. A második generációs gyógyszerek, mint például a riszperidon és az olanzapin, az 1990-es években jelentek meg kevesebb mozgással kapcsolatos mellékhatással, de új problémákkal, különösen a súlygyarapodással és az anyagcsere-változásokkal, amelyek növelik a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát. A klozapin, a leghatékonyabb a kezelésre rezisztens skizofrénia kezelésében, rendszeres vérvizsgálatot igényel a ritka, de súlyos alacsony fehérvérsejtszám kockázata miatt.

Amit a betegeknek és családtagjaiknak tudniuk kell:

• A válaszok változóak. A megfelelő gyógyszer megtalálása gyakran próbálgatással és hibákkal jár.
• A mellékhatások valósak. A testsúlyt, a vércukorszintet és a mozgással kapcsolatos tüneteket monitorozni kell.
• A betartás fontos. A hirtelen abbahagyás visszaesést okozhat.
• Hosszú hatású injekciók. Azoknak a betegeknek, akik nehezen boldogulnak a napi tabletták bevételével, a havi injekciók jelentenek megoldást.

Az antipszichotikumok a tüneteket kezelik. Nem gyógyítják meg az alapbetegséget.