A legtöbb hullám kiszámítható statisztikai eloszlásoknak felel meg. Előfordul azonban, hogy egy-egy hullám, amely jóval nagyobb a szomszédainál, előzetes figyelmeztetés nélkül jelenik meg. Ezeket a nyílt óceáni szélsőségeket vadhullámoknak nevezik. Meghaladhatják a környező tengerállapot jelentős hullámmagasságának kétszeresét, és hajókat károsíthatnak vagy elsüllyeszthetnek.

A kóbor hullámok a hullámvonatok konstruktív interferenciájából keletkeznek, amelyeket esetleg áramlatok vagy nemlineáris fókuszáló mechanizmusok erősítenek fel. Gyakoribbak bizonyos régiókban, például a Dél-Afrika partjainál található Agulhas-áramlatban, ahol a hullámok ellentétes áramlatokba ütköznek. A műholdas radarok és az óceáni bóják megerősítették, hogy a kóbor hullámok, amelyeket egykor tengerészek legendájának tekintettek, valóságosak és mérhetőek.

A hajók és a tengeri építmények mérnöki tervezése ma már figyelembe veszi a hullámokkal való találkozások lehetőségét. Az egyes hullámok előrejelzése továbbra sem lehetséges, de a továbbfejlesztett hullámmodellek és a valós idejű bójaadatok segítenek azonosítani azokat a körülményeket, amelyekben a valószínűségük megnő. A szemtanúk beszámolói gyakran egy „vízfalról” számolnak be, amely hirtelen megjelenik egy egyébként átlagos tengerből.

• Szokatlanul nagy hullám a környező tengerekhez képest
• Kétszeresére növelheti a jelentős hullámmagasságot
• Interferencia és nemlineáris hatások okozzák
• Bóják és műholdak dokumentálják