Minden olyan élőlényt planktonnak tekintünk, amely sodródik az óceáni áramlatokkal, és nem tud velük szemben úszni. A kategória magában foglalja a baktériumokat, archeákat, fitoplanktont, zooplanktont és számos nagyobb állat lárvaállapotát. A méretosztályok a vírusoktól a több méter átmérőjű medúzákig terjednek.

A plankton alkotja a tengeri táplálékhálózatok alapját, és a fő biogeokémiai ciklusokat irányítja. A fitoplankton szerves anyagot termel; a zooplankton legelész rajta, és energiát szállít a halaknak és más fogyasztóknak. A zooplankton napi vertikális vándorlása a biomassza alapján a bolygó egyik legnagyobb állati mozgását jelenti.

A plankton mintavételezése hagyományosan hálókat és palackokat használ; az optikai és akusztikus érzékelők, valamint a környezeti DNS-módszerek bővítik a megfigyelési kapacitást. A planktonközösségek gyorsan reagálnak a hőmérséklet, a tápanyagok és a ragadozók változásaira, így érzékeny indikátorai a környezeti változásoknak. Elterjedésüket és évszakos ciklusaikat számos régióban megváltoztatja az óceánok felmelegedése és savasodása.

Egy liter felszíni tengervíz több millió egyedi planktonikus élőlényt tartalmazhat.