Az óceán azon kijelölt zónáit, ahol az emberi tevékenységek korlátozottak vagy tiltottak, tengeri védett területeknek (MPA-knak) nevezik. A védelem szintje a szabályozott halászatot lehetővé tevő többcélú területektől a teljes halászati ​​tilalommal járó rezervátumokig terjed, ahol a kitermelés tilos.

A jól érvényesített védett tengeri területek (MPA-k) növelhetik a fajok mennyiségét, méretét és sokféleségét a határaikon belül, és a kifejlett egyedek és lárvák átterjedése révén a szomszédos halászterületeknek is előnyösek lehetnek. Védik a kritikus élőhelyeket, mint például az ívóhelyi állományok, a korallzátonyok és a fenékhegyek. A hatékonyság a mérettől, a helyszíntől, a védelem szintjétől és a szabályok betartásától függ.

A globális célok a védett tengeri területek hálózatának jelentős bővítését írják elő, beleértve a nyílt tengereket is. A kihívások közé tartozik a szabályok betartatása a távoli területeken, a helyi közösségek méltányos bevonása, valamint annak biztosítása, hogy a védett területek reprezentatívak legyenek a tengeri élőhelyek teljes skálájára nézve. A tudományos monitorozás elengedhetetlen az eredmények bemutatásához és a kezelés adaptálásához.

Egy olyan rezervátum, ami csak egy vonal a térképen, kevés előnnyel jár; egy tiszteletben tartott rezervátum egy évtizeden belül átalakíthat egy megfogyatkozott zátonyt.