A halászat egyszerre jelenti a halak vagy kagylók begyűjtését és a halászott populációt vagy területet. Lehet vadon fogott vagy tenyésztett, kereskedelmi vagy kézműves, és a szardellától a tonhalon át a tengeri uborkáig számos fajra fog.

A fenntartható gazdálkodáshoz ismerni kell az állomány méretét, a szaporodási rátát és az ökoszisztéma-kölcsönhatásokat, valamint a felszerelésekre, az évszakokra és a fogási korlátokra vonatkozó szabályozásokat. Számos halászterület túlzott kiaknázást szenvedett el, ami az állományok kimerültségéhez és a táplálékhálózatok megváltozásához vezetett. Mások a tudományosan megalapozott gazdálkodás és a jogokon alapuló elosztási rendszerek révén helyreálltak.

A halászat a globális állati fehérjeszükséglet jelentős részét biztosítja, és több tízmillió ember megélhetését biztosítja. Emellett járulékos fogásokat, élőhely-károsodást és hozzáférési konfliktusokat is okoz. A tanúsítási rendszerek, a műholdas megfigyelés és a jobb nemzetközi együttműködés célja az illegális halászat csökkentése és a fenntartható gyakorlatok jutalmazása. A halászat jövője a gazdasági ösztönzők ökológiai korlátokkal való összehangolásától függ.

Egy jól kezelt halászat korlátlan ideig biztosíthat élelmet és jövedelmet; egy rosszul kezelt egy generáción belül összeomolhat.