A Földön szabadon mozgó tárgyak görbültnek tűnnek, mert maga a bolygó forog alattuk. Ez a látszólagos eltérítés a Coriolis-effektus. Az északi féltekén az eltérítés a mozgás irányához képest jobbra, a déli féltekén pedig balra történik.

A hatás az Egyenlítőnél elhanyagolható, és a sarkok felé növekszik. Alakítja mind a légkör, mind az óceán nagymértékű cirkulációját, a szeleket és áramlatokat a passzátszelek, a nyugati szelek és a nagy szubtrópusi örvények ismerős mintázatai szerint terelve. A Coriolis-effektus nélkül az óceáni medencékben nem lennének jelen a nyugati peremáramlatok, amelyek hatalmas mennyiségű hőt szállítanak a sarkok felé.

Az erő arányos a sebességgel és a szélességi fok szinuszával, így a gyorsan mozgó vagy nagy távolságra haladó objektumokat befolyásolja a legerősebben. A mindennapi megérzés félrevezető lehet, mivel a hatás túl gyenge ahhoz, hogy háztartási léptékű mozgásokban észrevehető legyen. Az oceanográfiában és a meteorológiában azonban alapvető szervezőelv.

A bolygó minden nagyobb áramlatrendszere magán viseli a Föld forgásának lenyomatát.