A költészet gyakran mérhető ütemre mozog. A metrum a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok elrendezése által létrehozott ritmikus minta. A jambikus pentaméter – másfél méternyi hangsúlytalan-hangsúlyos szótagpár – évszázadok óta az angol versek domináns metruma. Más metrumok (trochaikus, anapesztikus, daktilikus) a sebesség, a súly vagy a könnyedség különböző hatásait keltik.

A scansion a hangsúlyok megjelölésének és a sor lábakra osztásának gyakorlata. A tökéletes szabályosság ritka; a képzett költők változtatják a mintát, hogy elkerüljék a monotonitást és kiemeljék az egyes szavakat. A várt metrum és a ténylegesen beszélt ritmus közötti feszültség a vers kifejezőerejének része.

A szabadvers nélkülözi a hagyományos versmértéket, mégis gyakran még a szabadvers is megőrzi a ritmikus frázisokat. A versmérték megértése segít az olvasóknak meghallani a hagyományos költészet zenéjét, és értékelni a költők döntéseit. Technikai eszköz, de végső célja esztétikai: formálni a sor élményét, miközben azt hangosan olvassák vagy csendben hallják az elmében.