Az elektronikus zenét elsősorban elektronikus hangszerekkel, számítógépekkel és digitális jelfeldolgozással hozzák létre, nem pedig hagyományos akusztikus hangszerekkel. A hangokat oszcillátorok és szintetizátorok állíthatják elő a nulláról, vagy felvett anyagból származtathatják, amelyet aztán átalakítanak.

A huszadik század közepén végzett korai kísérletek magnóstúdiókat és kezdetleges szintetizátorokat használtak. A későbbi fejlesztések magukkal hozták a feszültségvezérelt szintetizátorokat, a digitális mintavételezést, a MIDI-t és a hagyományos számítógépeken futó nagy teljesítményű szoftvereket. A műfajok a kísérleti művészeti zenétől a techno-n, a house-on, az ambienten és számtalan hibrid formán át terjednek.

A zeneszerzők és producerek olyan módon dolgoznak a hangszínnel, a térbeliséggel és az idővel, ahogyan azt az akusztikus hangszerek nem könnyen tudják leküzdeni. Az élő előadásokhoz laptopok, kontrollerek vagy hibrid beállítások szükségesek, amelyek elektronikát kombinálnak akusztikus lejátszókkal. A terület folyamatosan gyorsan fejlődik, ahogy új eszközök jelennek meg.

Az elektronikus zene hallgatása során gyakran ugyanúgy a hangsúly a hangzáson van, mint a dallamon vagy a harmónián.