A karmester egy zenekar vagy kórus előtt áll, és valós időben formálja az előadást. A pálcájával vagy a kezével jelzi a tempót, a dinamikát, az artikulációt és az egyes frázisok kifejező jellegét. A szemkontaktus és a testbeszéd további részleteket közöl.

A felkészülés már jóval az első próba előtt megkezdődik. A karmester tanulmányozza a kottát, dönt az interpretációról, és előre látja a technikai kihívásokat. A próbák során a művet szakaszról szakaszra finomítják. A koncerten a karmester válik a középponttá, amely több tucat zenészt egyesít egyetlen együttessé.

A nagyszerű karmesterek mély zenei tudásukat ötvözik az inspiráció és az koordináció képességével. Vannak, akik egy adott repertoárra specializálódtak; mások széles skálán mozognak. A szerep a tizenkilencedik század óta egyre hangsúlyosabbá vált, ahogy a zenekarok mérete nőtt, a partitúrák pedig egyre összetettebbek lettek.

A közönség gyakran ugyanolyan figyelmesen figyeli a karmestert, mint amennyire a zenét hallgatja.