Amikor három vagy több hang egyszerre szólal meg, akkordot alkotnak. A leggyakoribb típus tercekbe halmozza a hangokat, dúr és moll hármashangzatokat hozva létre, amelyek a tonális harmónia alapvető építőköveiként szolgálnak.

Az akkordok feszültséget és felszabadultságot keltenek, ami a nyugati zenét vezérli. Egy domináns akkord a tonikához húz; egy moll akkord elsötétítheti a hangulatot. A gitárosok és zongoristák gyakran akkordokban gondolkodnak, nem pedig egyetlen sorban, dallamok kísérésére vagy improvizációra használják őket.

A kottarendszer az akkordokat egymásra helyezett hangjegyekként vagy dallamvonal feletti szimbólumokként ábrázolhatja. A jazz és a populáris zene nagymértékben támaszkodik az akkordszimbólumokra, amelyek a pontos hangzást a játékosra bízzák. Az akkordszerkesztés és -menet megértése alapvető fontosságú a zeneszerzők, hangszerelők és improvizátorok számára egyaránt.

Még az egyszerű dalok is mélységet nyernek, amikor az akkordok céltudatosan mozognak.