A legtöbb ember legalább egy nyelvet hivatalos órák nélkül sajátít el. Az első nyelv az a nyelv vagy nyelvek, amelyeket a legkorábbi gyermekkortól kezdve egy beszélőközösségben való elmélyülés révén tanulnak, és amelyeket gyakran anyanyelvnek vagy anyanyelvnek neveznek.

Az elsajátítás széles körben közös fejlődési utakat követ, miközben tükrözi a tanult nyelvtant. A hangok, a szavak, a nyelvtan és a pragmatikai készségek átfedő szakaszokban fejlődnek. A gyerekek két anyanyelvvel nőhetnek fel kétnyelvű otthonokban.

Az anyanyelvi jártasság gyakran az érzelmek és a gyors feldolgozás terén marad a legerősebb, bár a dominancia átalakulhat. Az az oktatás, amely a gyermek anyanyelvére épít, támogatja a tantárgyakon átívelő tanulást. A kifejezés a sorrendet és az elsajátítás korai környezetét jelöli, nem pedig a készségek állandó fölényét.

• A legkorábbi gyermekkortól elsajátított nyelv
• Főként elmélyülés útján tanulták
• Kétnyelvű környezetben több is lehet
• Formálja az identitást, és gyakran domináns marad