A legtöbb ember legalább egy nyelvet hivatalos órák nélkül sajátít el. Az első nyelv az a nyelv vagy nyelvek, amelyeket az ember a legkorábbi gyermekkortól kezdve egy beszélőközösségben tanul meg, és amelyeket gyakran anyanyelvnek vagy anyanyelvnek neveznek.

Az anyanyelv-elsajátítás a közös fejlődési mérföldköveket követi, miközben tükrözi a tanult nyelvtant is. A fonológia, a szókincs és az összetett mondattan átfedő szakaszokban fejlődik ki. A gyerekek két anyanyelvvel nőhetnek fel valóban kétnyelvű otthonokban.

Az anyanyelvi szintű nyelvtudás jellemzően domináns marad az érzelmek és a gyors feldolgozás terén, bár az életkörülmények megváltoztathatják a dominanciát. A gyermek anyanyelvére épülő oktatási rendszerek támogatják a tantárgyakon átívelő tanulást. A kifejezés a készségek állandó fölénye helyett az elsajátítás sorrendjét és korai környezetét jelöli.

• A legkorábbi gyermekkortól elsajátított nyelv
• Elmélyülés útján tanult, nem pusztán formális tanulással
• Kétnyelvű környezetben több is lehet
• Formálja az identitást, és gyakran domináns marad