Valaki más életét, amelyet egy író kutat és elmesél, életrajzzá alakítja. Az életrajzíró leveleket, interjúkat, nyilvános feljegyzéseket és másodlagos forrásokat gyűjt, majd összefüggő beszámolót készít. A feladat nyomozói munkát és narratív készséget is igényel: a tényeknek pontosaknak kell lenniük, mégis az eredménynek inkább történetként, mint dátumok felsorolásaként kell olvashatónak lennie.

Az életrajzok a rövid vázlatoktól a többkötetes tanulmányokig terjednek. Némelyik a végleges lefedettségre törekszik; mások az alany életének egy adott aspektusára vagy egy adott időszakra összpontosítanak. Az életrajzíró és az alany közötti kapcsolat lehet csodálattal teli, kritikus vagy szándékosan kiegyensúlyozott. A magánéleti dokumentumokhoz és az élő tanúkhoz való hozzáférés gyakran meghatározza, hogy mennyire lehet teljes a portré.

Az olvasók az életrajzokhoz fordulnak, hogy betekintést nyerjenek történelmi személyiségek, művészek, tudósok és hétköznapi emberek életébe, akiknek élete nagyobb témákat világít meg. A forma elkerülhetetlenül válogatást és hangsúlyozást igényel. Egy ügyes életrajzíró kellően átláthatóvá teszi ezeket a választásokat ahhoz, hogy az olvasó továbbra is önálló ítéletet alkothasson. Az életrajz legjobb esetben egy emberi életet a maga sajátosságaiban mutat be, és korának tágabb áramlataiba helyezi.