A masszívan párhuzamos gépek előtt a DNS-szekvenciát egyszerre egy fragmentummal olvasták be. A Sanger-szekvenálás lánczáró didezoxinukleotidokat használ, hogy beágyazott DNS-szálakat hozzon létre, amelyek minden lehetséges pozícióban végződnek. Amikor a fragmentumokat méret szerint elválasztjuk, a bázisok sorrendje kikövetkeztethető.

Mind a négy terminátor más-más fluoreszcens festéket hordoz. Egy kapilláris elektroforézis készülék érzékeli a végső bázis színét, ahogy a fragmensek áthaladnak egy lézeren, színes csúcsokból álló kromatogramot hozva létre. A módszer nagy pontosságú, akár nagyjából ezer bázisig terjedő leolvasások esetén is.

Bár a nagyszabású projektekben ma már a következő generációs platformok dominálnak, a Sanger-szekvenálás továbbra is az arany standard az egyes variánsok validálásában és a rövid célzott régiók szekvenálásában. Számos klinikai laboratórium továbbra is támaszkodik rá a megbízhatósága és az egyszerű értelmezése miatt.

• Klasszikus láncterminációs szekvenálási módszer
• Fluoreszcens didezoxinukleotidokat használ
• Közepesen hosszú, pontos leolvasásokat eredményez
• Még mindig használják validálásra és célzott elemzésre