A nem pontszerű forrásból származó szennyezés mindenhonnan, de konkrétan sehonnan származik. Az esővíz és az olvadt hó elmossa a mezőket, utcákat, gyepeket és építkezéseket, felszedve a műtrágyát, olajat, növényvédő szereket és üledéket. Ez a keverék patakokba, tavakba és talajvízbe ömlik anélkül, hogy csövön vagy tisztítótelepen áthaladna.

A kifejezés az 1970-es években kezdett elterjedni, amikor a szabályozó hatóságok felismerték, hogy a gyári csövek és szennyvízelvezető csövek ellenőrzése nem elegendő. A folyók állapota továbbra is leromlott. A szennyezés diffúz volt, több millió apró forrásból származó lefolyás szállította. Számos vízgyűjtő területén a mezőgazdaság a legnagyobb hozzájáruló, ezt követi a városi lefolyás és a légköri lerakódás.

Gyakori források és megoldások

• Műtrágya és trágya mezőgazdasági területekről.
• Olaj és vegyszerek parkolókból és utakról.
• Építési és fakitermelési területek üledéke.
• Gyeptisztító vegyszerek külvárosi környékekről.
• A megoldások közé tartoznak a védősávok, az esőkertek, a takarónövények és az utcaseprés.

A nem pontszerű forrásból származó szennyezést nehéz szabályozni, mivel nincs egyetlen kémény sem, amire hivatkozhatnánk. A Tisztavíz-törvény a pontszerű forrásokra összpontosít, a nem pontszerű szennyezést pedig az állami és helyi programokra bízza. Az önkéntes gyakorlatok, a költségmegosztásos programok és az oktatási kampányok végzik a munka nagy részét. A kihívás a méretekben rejlik. Több millió apró döntés, hogy mit ültessünk, hová parkoljunk, mikor trágyázzunk, összeadódik egy egész régió vízminőségével. Ez egy olyan probléma, amelyhez mindenki hozzájárul, és amelynek megoldásában mindenki segíthet.