A jégsapka egy kupola alakú jégtömeg, amely egy szárazföldet borít. Kisebb, mint egy jégtakaró. A jégsapkák egy központi magas pontból kiindulva terjednek szét, eltemetve az alatta lévő terepet. Sarkvidéki és magaslati területeken alakulnak ki, ahol a hó egész évben felhalmozódik, és nyáron nem olvad el teljesen.

A jégsapkák mozognak. A gravitáció kifelé húzza a jeget, és a felette lévő hó súlya összenyomja az alatta lévő rétegeket. A jég lassan, évente néhány métert áramlik, és közben faragja a tájat. A szélein lévő olvadékvíz táplálja a folyókat és patakokat. Egyes jégsapkák vulkáni kőzeten fekszenek, és kitöréseket okozhatnak, amikor a felettük lévő nyomás megváltozik.

A legtöbb jégsapka zsugorodik. A melegedő hőmérséklet nyáron több havat olvad el, mint amennyit tél hozzáad. Izlandon a Vatnajökull, Európa egyik legnagyobb jégsapkája, veszít a tömegéből. A perui Quelccaya jégsapka drámaian visszahúzódott. A veszteség hatással van a vízkészletekre, a tengerszintre és a helyi ökoszisztémákra. A jégsapkák a klímaváltozás érzékeny mutatói.

Főbb jellemzők

• Kupola alakú
• Kifelé áramlik a középpontból
• Kisebb, mint a jégtakarók
• Érzékeny a hőmérsékletre
• Olvadékvizű folyókat táplál