A köznyelv az a nyelv vagy dialektus, amelyet egy ország vagy régió átlagemberei beszélnek. Ez egy közösség mindennapi beszéde, szemben a hivatalos vagy irodalmi nyelvvel. A latin volt a középkori Európa tanult nyelve. A köznyelv az volt, amit az emberek otthon beszéltek.

A köznyelv térnyerése fordulópontot jelentett az irodalomban. Dante Az Isteni Komédiát olaszul írta, nem latinul. Chaucer középangol nyelven írt. Luther németre fordította a Bibliát. Ezek a döntések tették elérhetővé az irodalmat és a vallást azok számára is, akik soha nem tanultak latinul. A köznyelvi írás gyakran közvetlenebb és élénkebb. Megragadja a valós beszéd ritmusát. De lehet helyi és ideiglenes is. Egy köznyelvi szót vagy kifejezést a kívülállók nem biztos, hogy megértenek. A modern használatban a köznyelv egy csoport bármely speciális nyelvére utalhat, például a dzsesszzenészek köznyelvére vagy az internetes szlengre.

Történelmi példák

• Dante Isteni Komédiája olaszul
• Chaucer Canterbury meséi középangol nyelven
• Luther Bibliája németül
• Mark Twain amerikai nyelvhasználata