Nemesis a megtorlás vagy a bukás közvetítője, amely utoléri a szereplőt, különösen azt, aki gőgben vétkes. A görög gondolkodásban Nemesis az istennő volt, aki a merészséget büntette.

Az irodalomban a nemezis lehet egy személy – egy bosszúálló vagy rivális –, vagy egy elvontabb, következménnyel járó erő. A tragikus hős nemezise korábbi cselekedetek vagy jellem elkerülhetetlen következménye. Tágabb értelemben a szó régóta fennálló riválist vagy ősellenséget jelent, azt a figurát, aki folyamatosan szembeszáll a főhőssel, és végül legyőzheti őt. A képregények és a kalandregények nagymértékben támaszkodnak a nemezisre, mint a hős strukturális megfelelőjére.

Egy kielégítő nemezis egyszerre érzi magát szemben a főszereplővel, és valahogy kötődik hozzá – a történelem, a hasonlóság vagy a cselekmény logikája révén. Az ellenséggel való végső összecsapás gyakran egybeesik a történet tetőpontjával. Akár isteni igazságszolgáltatásról, akár emberi riválisról van szó, a nemezis testesíti meg a végül esedékes számlát.

Az az erő vagy alak, amely a karakter által kivívott következményeket előidézi, a nemezise.