A modernizmus egy irodalmi és művészeti mozgalom volt, amely nagyjából a tizenkilencedik század vége és a huszadik század közepe között szakított a hagyományos formákkal és konvenciókkal, új módokat keresve a megváltozott világ ábrázolására.

Olyan írók, mint Joyce, Woolf, Eliot és Kafka, kísérleteztek a tudatfolyammal, a töredezett narratívával, a mitikus utalásokkal, valamint a megbízhatatlan vagy többszörös perspektívákkal. A mozgalom az iparosodásra, a urbanizációra, a világháborúra és a közös bizonyosságok erodálódására reagált. A formai innováció nem pusztán technikai megjelenítés volt; kísérlet volt a modern tapasztalatoknak megfelelő formák megtalálására. A nehézséget és a kétértelműséget gyakran szükséges költségként fogadták el.

A modernizmus sosem volt egységes program. Magában foglalta a modernizmus magas szintű komplexitását és a könnyebben hozzáférhető irányzatokat, az európai és amerikai változatokat, valamint a hagyományról és az újdonságról szóló folyamatos vitákat. Öröksége továbbra is látható a kortárs irodalom töredezettséggel, belsőséggel és öntudatos formával való kényelmében. A modernista művek olvasása ma is egyet jelent az irodalom képességeinek újraértelmezését célzó technikák sokkjával való találkozással.

A modernizmus kifejezés a huszadik század eleji törekvést arra, hogy az irodalmat formában és vízióban is megújítsa.