A szabadvers olyan költészet, amely nem ragaszkodik egy szabályos metrumhoz vagy rímrendszerhez. Ritmusa a beszéd kadenciáira, a légzésre vagy a gondolatok alakzataira épül, nem pedig a hagyományos metrikus lábakra.

Walt Whitmant gyakran tartják az angol költészet szabadvers-formájának megnyitójának; a későbbi modernisták, mint például Eliot, Pound és Williams, domináns műfajjá tették. A szabadvers nem egyszerűen sorokra bontott próza. A sortörések, a térközök, valamint a hangok és képek mintázata továbbra is formát teremt – csak nem a szonett vagy az üres vers örökölt formái. A költőnek minden vershez ritmikus logikát kell kitalálnia.

A kritikusok néha formátlansággal vádolják a szabadverset; védelmezői viszont azt válaszolják, hogy a mechanikus szabályosságot organikus formával helyettesíti. A gyakorlatban sok szabadvers megőrzi a finom hangzási és szerkezeti mintákat. A szabadság valós, mégis nagyobb felelősséget ró a költőre minden formai választásának igazolásában.

Az a költészet, amely megtalálja a saját ritmusát rögzített metrikai sablon nélkül, a szabadvers.