Az eufemizmus egy enyhe vagy közvetett szó vagy kifejezés, amellyel egy túl keménynek, nyersnek vagy sértőnek tartott szót vagy kifejezést helyettesítünk. Csillapítja a nehéz valóság hatását.

Az „elhunyt” a „meghalt” helyett áll; az „elengedett” a „kirúgott” helyett; a „járulékos kár” pedig a háborúban elhunyt civilek esetében. Az eufemizmusok udvarias beszélgetésekben, bürokratikus nyelvhasználatban és minden olyan kontextusban megjelennek, ahol a beszélők el akarják kerülni a kellemetlenségeket, vagy kezelni szeretnék egy téma érzelmi hőmérsékletét. Lehetnek kedvesek, védelmezőek, vagy politikai és vállalati használatban szándékosan elhomályosítóak.

Idővel egyes eufemizmusok maguk is megromlanak, és újak veszik át helyüket – ezt a folyamatot néha az eufemizmus taposómalomnak is nevezik. Az íróknak el kell dönteniük, hogy mikor humánus a lágyítás, és mikor kitérő. A közvetlen nyelvnek megvan a maga ereje; az eufemizmusnak akkor van helye, amikor a cél az érzelmek kímélése vagy a társadalmi könnyedség fenntartása. A választás jelzi a beszélő hozzáállását mind a témához, mind a közönséghez.

Amikor egy szelídebb kifejezés helyébe egy durvább lép, az eufemizmushoz vezet.