A denotáció egy szó szó szerinti, szótári jelentése – az elsődleges utalás, amelyet további érzelmi vagy kulturális színezet nélkül tesz. A jelentés stabil magja.

A „kígyó” szó lábatlan hüllőt jelöl. Bármilyen további asszociációt is hordoz a szó – árulás, kísértés, elegancia –, azok a konnotációhoz tartoznak. A világos kifejtés, a szaknyelv és a jogi szaknyelv célja, hogy a denotációhoz közel maradjon, hogy a jelentés egyértelmű maradjon. Még az irodalomban is az íróknak uralniuk kell a denotációt, mielőtt produktívan játszhatnának a konnotációval; ha a szó szerinti jelentés zavaros, az asszociatív jelentések minden horgonytól megszabadulva lebegnek.

A denotáció soha nem teljesen mentes a kontextustól, mégis a jelentésnek az a vonatkozása, amelyet egy nyelv kompetens beszélőinek meg kell osztaniuk. A szótárak megpróbálják megragadni ezt; fordítási nehézségek gyakran akkor merülnek fel, amikor a denotációk nem illeszkednek a nyelvek között. A denotáció pontossága az az alap, amelyre a bonyolultabb verbális hatások épülnek.

Egy szó alapvető, elfogadott utalása a denotátuma.