Szinte minden benzinüzemű autóban van egy a motorháztető alatt. Az ólomakkumulátor beindítja a motort, működteti a lámpákat és stabilizálja a feszültséget. 1859-ben találta fel Gaston Planté, és ez a legrégebbi széles körben használt újratölthető akkumulátor. A kémia egyszerű: ólomlemezek kénsavban.

Az ólomakkumulátorok nehezek és alacsony energiasűrűségűek. Egy átlagos autóakkumulátor körülbelül 20 kilogrammot nyom, és kevesebb mint egy kilowattórát tárol. De olcsók, megbízhatóak, és nagy áramerősséget tudnak leadni, ami pontosan az, amire egy indítómotornak szüksége van. Emellett széles hőmérsékleti skálát is elviselnek.

Szerepük túlmutat az autókon. A közművek nagy ólomakkumulátorokat használnak tartalék áramellátáshoz. A hálózatról leválasztott otthonok napelemes energiatárolásra támaszkodnak rájuk, bár sok új telepítésben lítium-ion akkumulátorok váltják fel őket. Az újrahasznosítási arány magas, sok országban meghaladja a 95 százalékot, ami távol tartja az ólmot a hulladéklerakóktól.

Főbb jellemzők

• Ólom és kénsav kémia
• Alacsony egységköltség
• Nagy túlfeszültség-áram
• Újrahasznosítható
• Nehéz és terjedelmes