Az osztályozás a diákok munkájának értékelésének és pontszámának a folyamata. Mechanikusnak hangzik, de nem az. Az esszéket értékelő tanár tucatnyi ítéletet hoz dolgozatonként: Világos-e a tézis? Releváns-e a bizonyíték? Elfogadható-e a nyelvtan? A rubrikák segítenek egységesíteni ezeket az ítéleteket, de a szubjektivitás soha nem tűnik el.

Az osztályozás időt vesz igénybe. Egy középiskolai angoltanár 150 diákkal és egy halom esszével akár tíz-tizenöt percet is eltölthet egy-egy dolgozattal. Ez 25 óra osztályozást jelent egy feladathoz. Sok tanár hétvégén és esténként osztályoz. A munkaterhelés hozzájárul a kiégéshez.

A megközelítések eltérőek. Vannak tanárok, akik mindent osztályoznak. Mások szelektíven osztályoznak, a kulcsfontosságú feladatokra összpontosítva. Vannak, akik a tanárok közötti osztályozást és az önértékelést alkalmazzák a terhelés megosztására és a tanulók készségeinek fejlesztésére. Egyes iskolákban az a tendencia, hogy kevesebb, de nagyobb súllyal bíró osztályzatot adnak, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tanulási célokhoz.

Osztályozási módszerek

• Meghatározott kritériumokkal rendelkező rubrikák
• Pontrendszerek és súlyozott kategóriák
• Betűs osztályzatok és százalékok
• Kortárs- és önértékelés
• Szabványokon alapuló osztályozás