Egy gépész elveszíti az állását, amikor a gyár bezár. Beadja a segélykérelmet, frissíti az önéletrajzát, és elkezd pályázni. Amíg nem talál munkát, munkanélkülinek számít. A közgazdászok a munkanélküliséget a munkaerő azon részének tekintik, akik munka nélkül vannak, de aktívan keresnek munkát. Azokat az embereket nem számolják bele, akik már nem keresnek munkát, ezért csökkenhet a munkanélküliségi ráta még nehéz időkben is.

Nem minden munkanélküliség egyforma. A súrlódásos munkanélküliség az emberek munkahelyváltásának normális fluktuációjából fakad. Egy friss diplomás, aki az első állását keresi, ebbe a kategóriába tartozik. A strukturális munkanélküliség mélyebb: a munkavállalók készségei már nem felelnek meg a rendelkezésre álló munkahelyeknek, ahogyan az a brit szénbányászokkal és az amerikai középnyugati gyári munkásokkal történt. A ciklikus munkanélküliség a gazdasági ciklussal együtt emelkedik és csökken, recesszió idején megugrik, fellendülés idején pedig csökken.

A költségek túlmutatnak az elveszett fizetéseken. A hosszú munkanélküli időszakok aláássák a készségeket és az önbizalmat. A közösségek adóbevételektől esnek el. A munkanélküli szülőkkel rendelkező háztartásokban élő gyermekek gyakran rosszabbul teljesítenek az iskolában. A közgazdászok vitatkoznak arról, hogy mennyire elkerülhetetlen a munkanélküliség mértéke. A legtöbben a természetes rátát 4 és 5 százalék közé teszik egy egészséges gazdaság esetében.

A munkanélküliség típusai

• Súrlódásos: munkák között
• Strukturális: a készségek eltérése
• Ciklikus: visszaesésekhez kötődik
• Szezonális: kiszámítható műszakok, például téli mezőgazdasági munka