A kormányoknak pénzre van szükségük. Adóztatással, a jövedelemre, az ingatlanokra, az értékesítésre és egyéb tevékenységekre kivetett kötelező adók kivetésével gyűjtik be. Az adók utakat, iskolákat, kórházakat, védelmet és szociális programokat finanszíroznak. A viselkedést is alakítják. A cigarettára kivetett adó a dohányzás ellen hat. A jótékonysági adományozás utáni adókedvezmény ösztönzi az adományozást. Az adózás egyszerre finanszírozási mechanizmus és politikai eszköz is.

Az adórendszerek nagymértékben eltérnek egymástól. Egyes országok nagymértékben támaszkodnak a jövedelemadókra. Mások a hozzáadottérték-adókra, amelyeket a termelés minden szakaszában kivetnek. Az Egyesült Államok szokatlan a fejlett országok között, mivel nincs nemzeti áfa. Az ingatlanadók a helyi iskolákat és szolgáltatásokat finanszírozzák. A bérszámfejtési adók nyugdíj- és egészségügyi programokat finanszíroznak. Mindegyik típusnak más hatása van az ösztönzőkre és az elosztásra.

A közgazdászok vitatkoznak arról, hogy mekkora az optimális adózás. A magas adók finanszírozzák a nagylelkű közszolgáltatásokat, de visszatarthatják a munkát és a beruházásokat. Az alacsony adók több pénzt hagynak a magánkézben, de megfoszthatják a közjavakat a munkától. A kompromisszum valós, bár a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy az adók valójában mennyire gátolják a munkát, vegyesek. Az egyértelmű, hogy az adók nem semlegesek. Megváltoztatják a viselkedést, néha a törvényhozók szándékai szerint, néha pedig nem.

Adótípusok

• Jövedelemadó
• Társasági adó
• Forgalmi adó és ÁFA
• Ingatlanadó
• Bérszámfejtési adó