Nincs mindenből elég. Ez az egyszerű tény a gazdaság alapja. A szűkösség azt jelenti, hogy az erőforrások korlátozottak, míg a szükségletek korlátlanok. Választási kényszert jelent. Egy kormány építhet kórházat vagy autópályát, de nem mindig mindkettőt. Egy diák tanulhat orvostudományt vagy jogot, de nem egyszerre. Minden döntésnek ára van, és ez az ár a feladott alternatíva.

A szűkösség nem ugyanaz, mint a hiány. A hiány átmeneti, mint a WC-papír áradozása világjárvány idején. A szűkösség állandó. Még a gazdag országokban sem juthat meg az embereknek minden, amit akarnak. A különbség az, hogy a gazdag országokban a szűkösség gyakran az időről és a figyelemről szól, nem pedig az élelemről és a lakhatásról. Egy gazdag vezetőnek lehet rengeteg pénze, de nincs elég órája a napjában.

A különböző gazdasági rendszerek eltérően kezelik a szűkösséget. A piacok az árakat használják az áruk jegyrendszerbe juttatására. A kormányok sorokat, jegyrendszert vagy központi tervezést alkalmaznak. A közösségek a megosztást és a viszonosságot alkalmazzák. Mindegyik módszernek vannak erősségei és gyengeségei. Az árak hatékonyak, de kizárhatják a szegényeket. A sorok igazságosak, de pazarlóak. A megosztás kis csoportokban működik, de nagyvárosokban nem. Egyetlen rendszer sem oldotta meg a szűkösséget, mert nem lehet megoldani. Csak kezelni lehet.

Főbb következmények

• A kompromisszumok elkerülhetetlenek
• A lehetőségköltség bármely választás valódi költsége
• Az árak korlátozzák a szűkös javakat a piacgazdaságokban
• A szűkösség állandó, a hiány átmeneti
• A különböző rendszerek eltérően osztják el a szűkös erőforrásokat