Amikor az infláció magas, a központi bankok emelik a kamatlábakat. Amikor recesszió fenyeget, csökkentik azokat. Ezek a döntések a monetáris politika, azaz a központi bank által a pénzkínálat és a hitelköltségek szabályozására tett intézkedések összessége. A cél általában az infláció alacsony és stabil szinten tartása, miközben támogatja a foglalkoztatást és a növekedést. A megfelelő egyensúly megtalálása a nehéz rész.

Az eszközök az évek során kibővültek. Hagyományosan a központi bankok államkötvényeket vásároltak és adtak el a pénzkínálat kiigazítása érdekében, ezt a folyamatot nyíltpiaci műveleteknek nevezik. Emellett tartalékkövetelményeket határoztak meg a kereskedelmi bankok számára, valamint azt a diszkontkamatlábat, amelyen a bankok közvetlenül hitelt vesznek fel. 2008 óta sokan mennyiségi lazítást alkalmaznak, nagy mennyiségű eszközt vásárolva, hogy pénzt juttassanak a pénzügyi rendszerbe, amikor a kamatlábak elérik a nullát.

A monetáris politika késéssel működik. A mai kamatcsökkentés hónapokig nem feltétlenül befolyásolja a kiadásokat. Ez megnehezíti az időzítést. A központi bankoknak az előrejelzések alapján kell cselekedniük, és az előrejelzések gyakran tévesek. A Federal Reserve-t bírálták azért, mert túl lassan cselekedett a 2008-as válság előtt, és azért is, mert túl korán szigorított az 1930-as években, súlyosbítva a nagy gazdasági világválságot.

Monetáris eszközök

• Nyílt piaci műveletek
• Tartalékkövetelmények
• Leszámítolási kamatláb
• Mennyiségi lazítás
• Előretekintő iránymutatás