Még egy egység eladása esetén a bevétel nő, de nem mindig a teljes áron. Ha egy cégnek csökkentenie kell az árát ahhoz, hogy eladja ezt a plusz egységet, a bevételnövekedés kisebb, mint a reklámár. A határbevétel az egy további egység eladásából származó teljes bevétel változása, és szinte mindig alacsonyabb, mint az az ár azokon a piacokon, ahol a cégek árképzési erővel rendelkeznek.

Egy tökéletesen versenyző vállalat esetében a határbevétel megegyezik az árral. A vállalat túl kicsi ahhoz, hogy befolyásolja a piaci árat, így minden további egység ugyanannyiért adják el. Egy monopolista esetében a határbevétel alacsonyabb, mint az ár, mert a nagyobb mennyiség eladása azt jelenti, hogy az összes egység árát csökkenteni kell, nem csak az utolsóét. Ez a különbség magyarázza, hogy a monopóliumok miért termelnek kevesebbet és miért számítanak fel többet, mint a versenyző piacok.

A profitmaximalizáló szabály egyszerű: termeljünk addig, amíg a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Ezen a ponton túl minden többletegység többe kerül, mint amennyi bevételt hoz. Ez alatt a cég pénzt hagy az asztalon. Ez a szabály a limonádés standokra és a multinacionális vállalatokra egyaránt vonatkozik, bár a valódi vállalkozások ritkán rendelkeznek tökéletes információkkal a határgörbéikről.

Kulcsfontosságú kapcsolatok

• A határbevétel egyenlő az árral tökéletes verseny esetén
• A határbevétel monopólium alatt az ár alatt van
• A profit ott maximalizálódik, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel
• A határbevétel csökken az eladott mennyiség növekedésével