A mikroökonómia egyetlen vállalatot, egyetlen fogyasztót és egyetlen piacot vizsgál. A makroökonómia kitekintést nyújt. A teljes gazdaságot vizsgálja: a teljes kibocsátást, a teljes foglalkoztatottságot, az általános árszintet és a közöttük lévő kölcsönhatásokat. Azt kérdezi, hogy miért következnek be recessziók, mi okozza az inflációt, és hogyan tudják a kormányok enyhíteni a visszaeséseket. A tudományterület az 1930-as években született, amikor John Maynard Keynes megpróbálta megmagyarázni a nagy gazdasági világválságot.

A makroökonómiai szakemberek aggregált mutatókkal dolgoznak. A GDP a teljes termelést méri. A munkanélküliségi ráta a munka nélküli munkaerő arányát méri. Az inflációs ráta az általános árszint változásait követi nyomon. Ezek a számok nem tökéletesek, de a gazdaság irányítására rendelkezésre álló legjobb eszközök. A központi bankárok és a pénzügyminiszterek nap mint nap támaszkodnak rájuk.

A terület gondolkodásmódja iskolákra oszlik. A keynesiánusok az aktív kormányzati kiadásokat részesítik előnyben a recesszió leküzdésére. A monetaristák a pénzkínálat ellenőrzését hangsúlyozzák. Az újklasszikus közgazdászok azzal érvelnek, hogy a piacok gyorsan tisztulnak, és a kormányzati beavatkozás gyakran visszafelé sül el. A viták hevesek, és ezek alakítják a valódi politikát. Egy elnök, aki egy keynesiánust nevez ki a Federal Reserve vezetésére, más tanácsokat fog kapni, mint aki egy monetaristát nevez ki.

Kulcsfontosságú makrokérdések

• Mi okozza a recessziókat?
• Hogyan indul be és áll meg az infláció?
• Mi határozza meg a hosszú távú növekedést?
• Hogyan hatnak egymásra a fiskális és a monetáris politika?
• Miért maradnak egyes országok szegények?