2008-ban Zimbabwe központi bankja kibocsátott egy 100 billió dolláros bankjegyet. Ez egy vekni kenyérre sem volt elég. Ez hiperinfláció, az árak szélsőséges és ellenőrizhetetlen emelkedése. A közgazdászok gyakran havi 50 százalékot meghaladó inflációként definiálják, ami csillagászati ​​éves rátákat eredményez. Németország 1923-ban, Magyarország a második világháború után, Zimbabwe a 2000-es években és Venezuela az utóbbi években a klasszikus esetek.

A hiperinfláció általában egy költségvetési válsággal kezdődik. A kormány nem tud eleget hitelt felvenni vagy adót kivetni a kiadások fedezésére, ezért pénzt nyomtat. Az árak emelkedésével az adóbevételek reálértéke csökken, ezért többet nyomtat. A ciklus felgyorsul. Az emberek sietnek készpénzt költeni, mielőtt az veszítene az értékéből, ami még magasabbra hajtja az árakat. Végül a valuta értéktelenné válik, és az emberek cserekereskedelemhez vagy külföldi pénzhez folyamodnak.

A hiperinfláció megállítása drasztikus intézkedéseket igényel. A kormányoknak csökkenteniük kell a kiadásokat, emelniük kell az adókat, és gyakran el kell hagyniuk a régi valutát egy újért, vagy egy stabil devizához kell kötniük azt. Ezek az intézkedések fájdalmasak és politikailag kockázatosak. De a hiperinfláció rosszabb. Tönkreteszi a megtakarításokat, megbénítja a beruházásokat, és megbuktathatja a kormányokat.

Figyelmeztető jelek

• Pénznyomtatás a hiány finanszírozására
• A valutába vetett bizalom gyors elvesztése
• Az emberek azonnal pénzt költenek
• A külföldi valuták széles körű használata
• A jegybank egyre nagyobb címleteket bocsát ki