Ha egy kis konyhába még egy munkást viszünk, a dolgok gyorsabban elkészülnek. Ha hozzáveszünk egyötödöt, egy tizedet, egy huszadat, a konyha máris egy tömeggé válik. A kibocsátás még mindig növekedhet, de minden új munkás kevesebbet tesz hozzá, mint az előző. Ez a csökkenő hozadék, a közgazdaságtan egyik legrégebbi elmélete. David Ricardóig és a termőföldekről szóló 1800-as évek eleji elemzéséig nyúlik vissza.

Az elv akkor érvényesül, amikor legalább egy bemeneti tényező rögzített. Egy fix földterülettel rendelkező gazdálkodó műtrágyát adhat hozzá, és a hozamok megugranak. Ha folyamatosan műtrágyázza, a nyereség csökken, majd teljesen leáll, végül negatívba fordul, mivel a vegyszerek kiégetik a talajt. Egy fix gépekkel rendelkező gyár több munkást is felvehet, de végül egymás útjába kerülnek.

A csökkenő hozadékok számítanak a növekedéselmélet szempontjából. Segít megmagyarázni, hogy a szegény országok miért tudnak gyorsan növekedni a meglévő technológiák átvételével, míg a gazdag országoknak miért kell innoválniuk a folyamatos növekedés érdekében. Óva int az egyszerű megoldásoktól is. Több pénz vagy több ember ráfordítása egy problémára csak addig működik, amíg már nem működik.

Főbb pontok

• Legalább egy bemenetet rögzíteni kell
• A határkibocsátás csökken a változó ráfordítások növekedésével
• Végül a határkibocsátás negatívba fordulhat
• Az elv a földre, a munkaerőre és a tőkére vonatkozik.
• Ez alátámasztja az innovációvezérelt növekedés melletti érveket