Egy kertben a növények addig nőnek, amíg elfogy a víz, a fény vagy a helyük. Amelyik hamarabb elfogy, az a korlátozó tényező. A fogalom központi szerepet játszik az ökológiában. Azt az erőforrást vagy körülményt írja le, amely korlátozza a populáció növekedését. Korlátok nélkül a populációk örökké exponenciálisan növekednének. A gyakorlatban valami mindig hiányzik: táplálék, fészkelőhelyek, ásványi anyagok, vagy a hideg, a szárazság vagy a betegségek elviselésének képessége.

Justus von Liebig a 19. században javasolta a minimum törvényét, azzal érvelve, hogy a növekedést nem az összes erőforrás, hanem a legszűkösebb határozza meg. Egy olyan termőföld, ahol sok a nitrogén és a foszfor, de nincs víz, elsorvad. A nitrogén hozzáadása semmit sem tesz. A korlátozó tényező a víz. Az elv az állatokra is vonatkozik. Egy szarvaspopulációt az egyik területen a téli táplálék, egy másikon pedig a ragadozók korlátozhatnak. Ahogy a körülmények változnak, a korlátozó tényező is eltolódik. Az ökoszisztémák kezelése azt jelenti, hogy meg kell értenünk, melyik tényező a legfontosabb egy adott időpontban.

Gyakori korlátozó tényezők

• Élelmiszer és víz elérhetősége.
• Tér és menedék.
• Ragadozók és betegségek.
• Hőmérséklet és egyéb éghajlati viszonyok.

A korlátozó tényező azonosítása nem mindig könnyű. Megfigyelést és gyakran kísérleteket igényel. De enélkül a populáció megsegítésére irányuló erőfeszítések teljesen célt téveszthetnek.