Amikor egy faj új környezetbe érkezik és kárt okoz, invazív fajnak minősül. Nem minden nem őshonos faj invazív. A legtöbb betelepített faj vagy nem tud megtelepedni, vagy beilleszkedni az ökoszisztéma megzavarása nélkül. Az invazív fajok közös jellemzőkkel bírnak: gyors növekedés, magas szaporodás, kevés természetes ragadozó az új elterjedési területen, és a körülmények széles skálájának elviselésének képessége. Kiszorítják az őshonos fajokat a táplálékért, a vízért és a térért folytatott versenyben. Egyesek közvetlenül az őshonos fajokra vadásznak, amelyeknek nincs ellenük védekezésük.

Az invazív fajok világszerte a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő mozgatórugói. Számos útvonalon érkeznek: hajók ballasztvizével, importált növényekkel és állatokkal, faanyagszállítmányokkal és véletlen stoppolás útján. A barna fakígyót a második világháború után hurcolták be Guamra, és a sziget őshonos madárvilágának nagy részét kipusztította. A zebrakagylók a Nagy-tavakon keresztül terjedtek el, és eltömítették a vízvezetékeket és a beömlőszelepeket. A Japánból az Egyesült Államokba behozott kudzu ma már több millió hektárt borít az ország délkeleti részén. A kiirtás költséges, és gyakran lehetetlen, ha egy faj már megtelepedett.

Gyakori útvonalak

• Hajóballasztvíz és hajótest szennyeződése.
• Kertészeti és mezőgazdasági termékek importja.
• Háziállat-kereskedelem és akváriumi kibocsátások.
• Faáru, csomagolás és rakomány.

A megelőzés olcsóbb, mint az ellenőrzés. Az importált termékek ellenőrzése és a karanténszabályok betartatása számos inváziót még azelőtt megakadályoz, hogy azok elkezdődnének.