Vannak fajok, amelyek mindenhol megtalálhatók. Mások egy helyen élnek, sehol máshol. Ezek endemikus fajok, amelyek természetes módon csak egyetlen adott régióban fordulnak elő. A régió lehet nagy, mint egy kontinens, vagy apró, mint egyetlen hegycsúcs vagy barlang. Az endemizmus gyakori a szigeteken, elszigetelt tavakban és olyan hegycsúcsokon, ahol a populációk elég régóta elkülönülnek ahhoz, hogy különálló formákká fejlődjenek. Madagaszkár klasszikus példa erre. Vadvilágának körülbelül 90 százaléka sehol máshol nem található meg a Földön, beleértve az összes makit és az orchideák nagy részét is.

Az endemikus fajok gyakran sebezhetőek. Korlátozott elterjedési területük azt jelenti, hogy egyetlen fenyegetés, például egy hurrikán, egy tűzvész vagy egy invazív ragadozó, eltörölheti őket. A szigetlakó fajok számos szárazföldi ragadozó nélkül fejlődtek ki, és gyakran nincsenek védekezőképességük. A dodó, egy Mauritiuson honos röpképtelen madár, az ember érkezését követő egy évszázadon belül kihalt. Az élőhelyek elvesztése, az éghajlatváltozás és a betelepített fajok ma is veszélyeztetik az endemikus fajokat. Védelmük általában azt jelenti, hogy meg kell védeni azt a konkrét helyet, ahol élnek, ami a természetvédelmet legalább annyira helyi, mint globális kérdéssé teszi.

Ahol magas az endemizmus

• Szigetek: Madagaszkár, Hawaii, Galápagos-szigetek.
• Ősi tavak: Bajkál-tó, Malawi-tó.
• Hegycsúcsok: égi szigetek a Sziklás-hegységben és az Andokban.
• Barlangok és elszigetelt források.

Az endemikus fajok pótolhatatlanok. Ha egyszer eltűntek, mindenhonnan eltűnnek, nem csak helyben.